Megítélésem szerint a fuvarozók körülbelül 20 százaléka foglalkozik belföldi fuvarozással, ők elsősorban kisvállalkozások vagy 1-2 autós családi vállalkozások, ahol a tulajdonos nem lehet csupán cégvezető, az esetek többségében maga is járművön ül, ha kell.
„Az a célom, hogy nagyobb aktivitásra buzdítsam ezeket a kisebb vállalkozásokat, amelyek jellemzően a nagyobbak alvállalkozóiként tudnak munkához jutni, ezért más típusú képviseletre van szükségük – folytatta Gégény Tamás. Ehhez viszont muszáj megismerni azokat a speciális problémákat, amelyekkel ők szembesülnek nap mint nap. Azt biztosan tudom, egymagam nem tudok minden munkát elvégezni, ezért olyan cégtulajdonosokat szeretnék bevonni a munkába, akik az egyes szegmenseket tudják képviselni.
Terveim szerint a munkacsoporton belül alcsoportokat hoznék létre, egy-egy felelőssel, akik az ömlesztett árus, a konténeres, a szárazárus, ponyvás, járműszállítással foglalkozó tréleresek, hűtősök, élőállat-szállítók tapasztalatait, kéréseit tudják tolmácsolni egyfelől a Bizottság felé, azon keresztül pedig az Árufuvarozási Tanács irányába.
Számos problémára kell hatékony megoldási javaslatokat kidolgoznunk, amelyeket aztán az Árufuvarozási Tanács a jogalkotók elé vihet. Nagy az ellentét az 1-2 járműves cégek és a 40-50 autót üzemeltető vállalkozások között, utóbbiak még mindig könnyebben be tudják vállalni az alacsonyabb fuvardíjakat, mint a legkisebbek. 5-6 éve nem volt áremelés, a növekvő üzemanyagárak és munkabérköltségek miatt csökken a jövedelmezőség, a korábban fejlesztésre szánt pénzt a munkaerő-megtartásra kellett fordítani.